„Ismerd meg Lengyelországot” című ciklikus program keretében, a Magyar – Lengyel Baráti Kulturális Egyesület és a Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat, a Szentkereszt Régióhoz szervezte idén a soron következő útját, 2014.augusztus közepén.
A szállásunk a vajdaság székhelyén, a Silnica folyónál fekvő Kielcében volt, egy egyetemi kollégiumban. Az első napon megismerkedtünk a város földtani szerkezetével, meglátogatva egy geológiai típusú rezervátumot ún. Kadzielnia, ahol az elhagyott kőbányában, a kőzeteken, tengeri korálnak, páncél halnak a nyomai, bizonyították, hogy ezt a terület 350 millió ével ezelőtt tenger borította.
A karszt folyamat következményként, sok barlang alakult ki a régióban. A csoport megtekintette az egyiket, amelyet krakkói geológiai technikum tanulói fedeztek fel, nem olyan régen, 1963-ban, és megcsodálva a szépségét, elnevezték „Paradicsom Barlangnak” Mi is megcsodáltuk a szép sztalaktit és sztalagmit mintákkal díszített termeket a cseppkőbarlangban, amelyben 40-50 ezer évvel ezelőtt a neandervölgyi típusú ősember élt.
A nap folyamán még Tokarnia helységben meglátogattunk egy skanzent és megismerkedtünk a régió XVII.-XX. századi falusi, lakóházaival, ill. intézményeinek a berendezéseivel az itt élő emberek életvitelével és szokásaival.
Második napot is a természetben töltöttük, de már nem volt olyan szerencsénk, mert időnként már eset az eső.
A tervünkben szerepelt felmenni a Lysa Górá-ra (594 m.), amelynek a csúcsán egy kolostor és a Szent Kereszt templom található. A helyiségnek magyar vonatkozású emlékei is vannak.
A legenda szerint Imre herceg, István király fia ( majdnem ezer évvel ezelőtt) az erdőben vadászott és eltévedt. Amikor a fáradtságtól elaludt álmában megjelent az angyal és megmutatta neki a helyes utat. Imre királyfi hálából ezért az apjától kapott Jézus keresztjéből származó darabkát a kolostornak ajándékozta. A templom falán megtekintettük azt a festményt, amelyen az angyal megjelenik Szent Imrének, a mellette lévő kétnyelvű emléktáblát és az udvaron pedig a 2007-ben magyarok által felállított Szent Imre szobrát.
A Szentkereszt relikviát is megcsodálhattuk az ügyeletes pap segítségével. Megtudtuk, hogy először a bencés apátok, szerzetesek voltak a hegyen, majd 1818-tól máig, a missziós oblátus rend váltotta fel őket. Az orosz uralom idején a legszörnyűbb börtönt rendezték be az épületben. Az 1940-es években a németek itt öltek meg nyolcezer orosz foglyot. Ma a kolostor múzeuma emlékeztet a régi időkre és a mai missziós utakra.
Később, esőben lementünk a hegyről a Nowa Slupia faluhoz, ahol Dymarki Swietokrzyskie Fesztivál került megrendezésre. Itt tudtuk megtekinteni, hogyan készült a régi időkben a vas, ún. dymarki kályhában.
A Kielce városában érdemes volt megtekinteni a korai barokk stílusban épült Krakkói Püspök Palotáját és a benne lévő Nemzeti Múzeumot, a XII. századból származó katedrálist Boldogságos Szűz Mária Bazilikát, valamint a Nemzeti Emlékezet Múzeumát.
10 km-re Kielce-től találtuk meg a legidősebb lengyel „Bartek” nevű tölgyfát, (670 – 700 éves), amely sok átélt dráma és tragikus esemény ellenére még mindig él. Teleszkópos állványokkal és villámvédelmi rendszerrel felszerelve – erőnek és kitartásnak a szimbóluma lett.
A Szentkereszt Régió, keleti csücskében fekvő – Sandomierz városát is megtekintettük, amely az ország egyik legrégebbi városa. Sok műemlékekkel, hosszú történelmi korszakok gyümölcsei: a királyi vár, a Szűz Mária gótikus katedrális, Jan Dlugosz (első lengyel történet író) háza, a reneszánsz stílusú Városháza, a középkori védőfalból, a jó állapotban megmaradt gótikus Opatowska Brama ( Opatóvi Kapu) és az áruk tárolására a kereskedők által a város alatt kialakított nagy kiterjedésű pincerendszer a XV-XVII. századból, amely jelenleg Földalatti Turistaút.
A Sandomierzi egész napos kirándulás, kellemes időben a városon átfolyó Visztulán hajókázással fejeződőt be.
Az utolsó napon hazafelé útba ejtettük a délebbre fekvő Krakkót, a világ egyik legszebb városát, ahol a középkorban magyar diákok koptatták az egyetem köveit. A Ryneken megálltunk a Mickiewicz költő szobra mellett és megcsodálhattuk a Sukiennicet, (Posztócsarnokot) és a Mária Templom-ot, amely toronyból meghallgattuk legenda szerint óránként felhangzó városvédő kürtős, tatár veszélyre felhívó kürtölését.
Sajnos nagyon kevés időnk jutott Krakkóra, talán legközelebbi utunk alkalmával napokat is eltölthetünk a városban és környékén.
