Békéscsaba Megyei Jogú Város Lengyel Nemzetiségi Önkormányzata és a Magyar – Lengyel Baráti Kulturális Egyesület „Lengyel emlékek magyar földön” elnevezésű ciklikus program keretében egy tartalmas, háromnapos tanulmányi utat szervezett Nyíregyházára és környékére az egyesület tagjai részére. Az utazás célja volt a közös történelmi múlt emlékeinek felidézése, a kulturális kapcsolatok ápolása és a régió gazdag kulturális kincseinek felfedezése.
Utunk első állomása a nyíregyházi Sóstógyógyfürdő szívében, a Svájci-lak előtti parkos részen található lengyel emlékműhöz vezetett. Ez a különleges emlékhely az 1939–1940-es évek lengyel menekülttáborainak, valamint az itt menedéket és biztonságot kapott több mint 600 lengyel katonának és civilnek állít méltó emléket, akik a második világháború viharában Sóstón találtak biztonságos menedéket és testvéri fogadtatást. A 2002 októberében felavatott emlékmű nemcsak egy mementó, hanem a két nemzet barátságának szimbóluma is. A fák árnyékában meghúzódó táblánál elhelyeztük az emlékezés koszorúit, miközben idegenvezetőnk, Dr. Fazekas Sándor egy rendkívül gazdag, magával ragadó előadás keretében elevenítette fel a történelmi vonatkozásokat.
A szállás elfoglalását követően Nyíregyháza belvárosa felé vettük az irányt, ahol megkoszorúztuk a lengyel–magyar barátság egyik kiemelt alakjának, Bem József tábornoknak a szobrát, amely a róla elnevezett általános iskola udvarán áll. Itt csatlakozott hozzánk Bárkányi Tamás, Nyíregyháza Megyei Jogú Város Lengyel Nemzetiségi Önkormányzatának elnöke, akivel szívélyes beszélgetést folytattunk. A nap hátralévő részében idegenvezetőnk kíséretében megtekintettük a város főbb nevezetességeit, köztük a patinás Kossuth teret és a belváros történelmi épületeit. A késő estét a nyíregyházi lengyel közösség tagjaival töltöttük: a közös beszélgetések, a vidám hangulat és a kiváló borok hamar közelebb hozták egymáshoz a résztvevőket, felejthetetlenné téve az első napot.
A másnapot a Nyíregyházi Állatparkban kezdtük. Magyarország egyik legelismertebb és leglátványosabb állatkertje egy természetközeli tölgyerdőben terül el. A nap egyik fénypontja a megújult jégvilág részleg volt, ahol a pingvinek játékos totyogása és a jegesmedve hatalmas termete pillanatok alatt elvarázsolta a csapatunk tagjait. Természetesen a kihagyhatatlan fókashow-ról sem maradtunk le, ami garantáltan a program egyik legszórakoztatóbb pontja lett.
A park ösvényeit járva egy valóságos világkörüli utazás részeseivé váltunk. A különleges és ritka fajok karnyújtásnyi közelsége mindannyiunkat lenyűgözött, és olyan élményekkel gazdagította a csapatot, amelyek emlékezetessé teszik ezt a délelőttöt. Délután a múltba utaztunk vissza. A programot a Sóstói Múzeumfaluban folytattuk, amely Magyarország egyik legnagyobb regionális skanzene. Szakavatott idegenvezetés mellett jártuk be a múzeumot, miközben megelevenedett előttünk Szabolcs-Szatmár-Bereg megye sokszínű népi építészete és eleink egykori mindennapjai.
Utolsó napunk úti célja Tokaj volt. A lengyel történelmi szálak ebben a régióban is visszaköszönnek. A 16. századtól kezdve ugyanis a lengyel nemesség és a kereskedők számítottak a tokaji borok legfőbb felvásárlóinak. Ez a szoros gazdasági és kulturális összefonódás olyannyira meghatározó volt, hogy még a közkedvelt szamorodni elnevezésünk is a lengyel samorodny szóból ered, amely azt jelenti: „magától termett”. Tokajban elsőnek a Kulturális Központot tekintettük meg. A központ két patinás létesítmény – a Paulay Ede Színház és az egykori zsinagóga – épületegyütteséből áll. Az eklektikus stílusú, mór elemekkel díszített zsinagógát Baumhorn Lipót tervezte, és 1896-ban szentelték fel, miután a hitközség korábbi imaháza egy pusztító tűzvészben leégett. A holokauszt után a közösség szinte teljesen eltűnt. A zsinagóga 2006-ban konferencia- és kulturális központként született újjá. A zsinagóga melletti emlékművet a II. világháború idején a környékről elhurcolt zsidók emlékére állították. A zsidók megjelenése a 16–17. század környékére tehető amikor lengyel és galíciai zsidók érkeztek a szüret idején Tokaj-Hegyaljára, és itt bort készítettek, amit aztán vittek Krakkóba és más városokba, ezzel fellendítve a Tokaji borok hírnevét.
A kulturális élményeket a modern Világörökségi Bormúzeumban folytattuk, ahol interaktív módon ismerhettük meg a világörökség részét képező Tokaj-hegyaljai borvidéket. A délelőtti programok után ellátogattunk a borospincékhez. A nyári kánikula ellenére a hűvös pincékben mindenkinek alkalma nyílt megkóstolni és megvásárolni a híres nedűket. A nagy melegben kifejezetten jólesett egy-egy pohár jéghideg, frissítő fröccs, miközben kötetlen beszélgetéssel felelevenítettük az elmúlt napok közös élményeit. Tanulmányi utunk nemcsak a történelmi és kulturális tudásunkat gazdagította, hanem tovább erősítette a békéscsabai és a nyíregyházi lengyelség, valamint a magyar–lengyel baráti társaságok közötti szoros köteléket.
