Gdansk – Sopot – Gdynia – 2006
2006. augusztus 1-8 között a Magyar – Lengyel Baráti Kulturális Egyesület és a Békéscsaba Megyei Jogú Város Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat szervezésében 50 fõ vett részt az „Ismerd meg Lengyelországot” ciklikus program keretében szervezett utazáson Lengyelországba. Idén az úti cél a Balti-tenger, a Gdanski-öböl mentén fekvõ „Hármasváros” azaz Gdansk, Sopot és Gdynia volt.
Augusztus 1.
A hosszú buszos utat (kb.1400 km) két részletben tettük meg, tranzitszállásunk a Krakkó közelében fekvõ szép városkában Myslenicében volt. A myslenicei kollégiumban találkoztunk békéscsabai családokkal, akik iskolai csereprogram keretében nyaraltak ott.
Este, vacsora után besétáltunk a város központjába. A kis városnak, amely a Raba folyó partján fekszik, felfedeztük a hangulatos, virágokkal díszített fõterét és gondosan kialakított parkját…..
A buszon gyorsan múlt az idõ, mert egyesület vezetõje folyton gondoskodott rólunk, mindig osztogatott valamit, hol térképet, hol útleírást, s végül kottákat, hogy mire a tenger mellé érünk, ismerjünk meg néhány lengyel népdalt. A leglelkesebbek elõre ültek, ki helyet cserélt valakivel, ki a busz padlóján talált helyet. Vidáman énekeltünk, elõször magyarul, majd lengyelül is a fülbemászó dallamokat.
Délután Torunba érkeztünk – Kopernikusz szülõvárosába. Itt megálltunk és megtekintettük, az óvárosban lévõ gótikus stílusú híres csillagász szobrát, valamint a városháza muzeális értékû termeit.
Torun-nak a Visztula partján fekvõ városnak, fontos szerepe volt régen a Közép Európában, mert keresztül haladt rajta a kereskedelmi útvonal.
Késõ este megérkeztünk Gdanskba. Sajnos a korábban megrendelt vacsorát nem tudtuk elfogyasztani, mert érkezésünkkor a konyha már be volt zárva.
Egész napos programban Gdansk nevezetességeit néztük meg Lénával – a magyar nyelvû idegenvezetõvel. A busszal haladva az Óváros felé, Léna elmesélte a város történetét.
Megtudtuk, hogy már X. században volt itt település.
A XIV. század közepétõl Hanza-várossá vált, azaz tagja lett Észak-Európa legerõsebb kereskedelmi szövetségének. A szabadság városa, a történelem során rengeteg támadásnak volt kitéve. Nem véletlenül nevezték a várost Hanza kardjának.
A városi jogokat Gdansk 1236-ban nyert. Most zajlik a városban a Szent Domokos Vásári Napok – a leghíresebb és legrégibb ünnep, amelyet 1260 óta rendeznek. A XIII-XVI századi mûemlékváros együttes szerepel az UNESCO Kulturális Világörökség listáján.
A történelmi Gdansk megtekintését a Királyi út reneszánsz Zöld-kapujánál kezdtük, haladva a Városháza és Neptun szökõkút felé. A fõtér környékén meglátogattuk a hagyományosan mûködõ cukorkaüzemet, felmásztunk az óriási gótikus Boldogságos Szûz Mária templom kilátótornyába, megtekintettük Szent Brigid templomában a borostyán oltárt, illetve Jerzy Popieluszko pap emlékszobrát. A régi postaépület ellõtt, ahol emlékszobor áll, Léna elmesélte, hogyan tört ki a II. világháború.
Délután, a Motlawa folyó partján található halászati kikötõbõl, indultunk XVII. századbeli árbocos kalózhajóval a Westerplatte félszigetre, ahol II. világháborús emlékmûvet tekintettük meg. A Westerplatte félszigeten elõször láttuk meg Balti tengert….A bátrabb férfiúink belemerültek a 20 C fokos vízbe.
Vacsora után megint az Óváros felé indultunk megtekinteni a Szent Dominikánus vásárral járó esti kulturális rendezvényeket.
Augusztus 4.
Délelõtt meglátogattuk a Gdanski Központi Tengeri Múzeumot. A múzeum 3 részbõl állt: régi kikötõdaruból – ún. Zuraw, amely jellegzetes a város látképe, és amelyrõl megtudtuk, hogy a középkori Európában a legnagyobb hajórakodó-berendezésnek számított.
A másik illetve harmadik része a múzeumnak a Motlawa – folyó másik oldalán található, azért kis komphajó vitt óda minket . Ott állt a „ Soldek” nevû múzeum-hajó – a II. világ háború után az elsõ lengyel kereskedelmi óceánjáró, amelyre felmásztunk és alaposan megtekintettük. Utána meglátogattuk a régi magtároló helységet – jelenleg 3 emeletes Tengeri Fõmúzeum részét.
Délután az Oliwai katedrálisban, amelyet orgonája tett világszerte ismerté, a rövid bemutató koncertet alkalmunk volt meghallgatni.
Reggeli után busszal utaztunk Gdynia városába, az egyik legfontosabb kereskedelmi, utasszállító, halászati és hadi tengeri kikötõbe, amely egyaránt a tengeri közlekedési csomópont és a hajógyár ipar központja. Itt ellátogattunk a Városi Akváriumba, ahol meg csodáltuk a ragadozó murenákat, piranákat, meseszínes halacskákat, polipokat, óriási tengeri teknõsöket és 120 más teremtményt.
Esett az esõ, fújt a szél … Busszal mentünk Sopot felé – észak Monte Carlójának is nevezett üdülõvárosába. Itt az idõjárás már kedvezõbb lett, leszálltunk a buszról és indultunk a híres móló felé. Faszerkezetbõl épült móló 516 m hosszú és 150 évre tekint vissza. A széles fasétány mentén kényelmes padok, a móló végén pedig egy kis bár és kilátó volt. A móló végérõl csodáltuk Sopot festõi panorámáját, amelyben a Grand Hotel épülete dominált.
Gdyniából indultunk hajóval a Hel-Félszigetre – Lengyelország északi irányban legjobban lenyúló pontjára. A hajókirándulás emlékezetes maradt, mert a tenger az erõs szél miatt, olyan volt, mint egy óriási hullámvasút. Tubáné Péter Erika, egyik résztvevõ, a tengeren komponálta a következõ verset:
A Balti tenger
taktust dobol
v
é
g
t
e
l
e
n
b
e
n.
Kujavjákot
kántál a szél.
A víz zenél.
Méregszürke
ritmus csobban
mint habzó szájú táltos,
üget a világos félsziget felé.
Zeng a hidegszürke hullám,
s míg széltõl zúg a zord öböl,
a látvány nekünk tündököl.
A hajóból Jastarnia nevû gyógyüdülõhelyen szálltunk ki, ahol az egész napot töltöttük. A fõ látványosság a két arcát megmutató tenger – az egyik a viharos nyílt tengeri, a másik átsétálva pár száz métert a keskeny félszigeten a Gdanski – öböl felõli békés, nyugodt tengert láthattuk. Csoportunkból néhányan megfürödtek a nagy hullámokat korbácsoló tengerben, de legtöbben a vásári hangulatot idézõ tengerparti sétányt választották.
Reggeli után indultunk haza felé.
1 órára megálltunk Malborkban megtekinteni a keresztes lovagok XIII. században épült várát.
A vár udvarában készült csoportos emlékfotó.
21.30-kor értünk a myslenicei kollégiumba, vacsora után, kellemesen elfáradva aludtunk el.
Este 21 –kor voltunk Békéscsabán.
Sajnos idõjárás nem kedvezett nekünk, nem tudtunk napozni, a tengerbe igazán fürödni, de a sok látnivaló és élményekben gazdag programok, mind ezeket kárpótolták.
között a Magyar – Lengyel Baráti Kulturális Egyesület és a Békéscsaba Megyei Jogú Város Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat szervezésében 50 fõ vett részt az „Ismerd meg Lengyelországot” ciklikus program keretében szervezett utazáson Lengyelországba. Idén az úti cél a Balti-tenger, a Gdanski-öböl mentén fekvõ „Hármasváros” azaz Gdansk, Sopot és Gdynia volt.