A Magyar – Lengyel Baráti Kulturális Egyesület és a Békéscsabai Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat szervezésében a kelet Lengyelországba fekvő Lublinba és annak a környékére vezetett az idén a hagyományőrző és népismereti utazásunk.
A résztvevőket többségben az egyesületi tagok alkották, de voltak külső érdeklődők is.
Még otthon felvettük a kapcsolatot a Lublini Magyar – Lengyel Társasággal és annak vezetőjével Tadeusz Rokicki úrral aki az utazásunk első napjától kezdve kitűnő házigazdánk volt.
Első nap Lublin óvárosával ismerkedtünk meg a Krakkói kapu a XIV. századból a Vár a várkápolna a XII. sz. a Domonkos templom a XIV. sz. a Katedrális és a Bencés templom a Piac tér és az óváros minden egyes háza a XVI. századi építészet remekei, különleges értéke az eredetisége, a II. világháború sem pusztította el.
Ezért az óvárosban sétálva eredeti középkori hangulatot árasztanak a néhol sikátorra szűkülő utcácskák.
Vacsora után közös est volt a helyi Magyar- Lengyel Társasággal ahol bemutatkoztak egymásnak az egyesületek Tadeusz Rokicki és Leszkó Malgorzata által. Az est jó hangulatban Rokicki úr hegedű muzsikájával és közös énekléssel zárult.
Lublin külső kerületében fekvő Majdanek Múzeumot látogattuk meg a második napon.
Majdanek – haláltábor a náci Németország által elkövetett szörnyű háborús bűnök emlékhelye erről tanúskodtak az éppen megmaradt barakkok és gázkamrák a teljes lublini zsidó lakosság, de Európa számos országának zsidósága is itt végezte.
Délután a Lubelski Falu Skanzenbe vezetett az utunk, ahol megismerhettük a helyben és a vajdaságban a XVIII –XIX. szászadban itt élő emberek hétköznapjait a vidéki nemességtől a keresztény földművesen át a falusi zsidó kiskereskedőig.
Este a hangulatos fényekben pompázó óvárosban töltöttük az időt.
Másnap egy vidám kisvárosba Lublintól 50 km-re található Kazimierz Dolnyba utaztunk.
Kazimierz fontos hajózási kereskedelmi pont volt a Visztulán Gdansk felé.
Az emberektől nyüzsgő piactere és a teret körülvevő középkori házak és a Református templom és kolostor a XVII. sz.-ból igazán hangulatos kisvárost varázsolt elénk.
Alapos séta után egy érdekes Viking hajó várt ránk a Visztulán, Kazimierz kikötőben, hogy sétahajózást tegyünk a magas vízállású és gyorssodrású folyón Gdansk irányában.
A hajóút után elhagytuk Kazimierzt és rövid utazással érkeztünk Naleczów üdülőhelyre.
A kisváros a szívgyógyászat rehabilitációs központja a békés, nyugodt, gyönyörű parkokkal ékesített üdülőhelyen található Malachowski Palota és a híres ásványvíz forrás a „Naleczowianka”, amelynek csoportunk tagjai nagy hévvel estek neki iszogatni a nagy meleg ellen. A parkban emléktábla őrzi, hogy itt pihent és alkotott a XVIII-XX.századi Lengyel művész világ színe java. Este a Jarmark Jagiellonski rendezvényein vettünk részt.
Utazásunk ötödik napján a Lublintól 85km-re fekvő Észak Padovájának és az árkádok városának is nevezett Zamosc városát tűztűk ki célul.
Jan Zamoyski kancellár és nagyhetman, Bernado Morando velencei építészre bízta a várost, aki valóban reneszánsz várossá tette Zamoscot. Az ötszögű főtér a reneszánsz-barokk Városházával és a teret körül ölelő árkádos, szintén reneszánsz stílusú kereskedőházakkal
igazán nagy élményt nyújtott. De a fülesbástyás erődfalak és a sakktábla elrendezésű utcahálózat, érdekes védelmi szempontból fontos építészetre vall. A Katedrális a Zamoyski-kastély az Örmény-templom az Akadémia épülete, de a Városi park és az Erődrendszer valamit a Zsinagóga megtekintése, hiszem hogy örökre mindenkibe felejthetetlen élményt nyújtott ez a város: Zamosc.
Este a lublini óvárosban portugál, román, bolgár, ukrán és magyar népzenei előadásokat hallhatunk a főtéren felállított nagyszínpadon.
Vasárnap reggeli után pihentető program várt ránk, a városszélén elfekvő Zemborzycki Zalew nevű tó partjához készültünk. A tó mesterségesen kialakított kellemes homokos parttal fürdésre alkalmas, vízibicikli és kajak kölcsönzés lehetőséggel.
Csoportunk tagjai remekül kikapcsolódtak a kora délutánig tartó sziesztán.
Délután az egész várkörnyéke egy nagy játszótérré vált, ahol gyerekekre és felnőttekre egyaránt sok-sok szórakoztató program várt. A tagjaink érdeklődését a középkori öltözetben küzdő lovagok tornája kötötte le leginkább, akik kardal, szablyával és buzogánnyal harcoltak egymás ellen ki a bátrabb, ki a legerősebb. A szelídebb lelkűeket a ragadozó madarak bemutatója kötötte le.
Később az óvárosban népművészetek bemutatója zajlott /fazekasok, kovácsok, szövők, hímzők, fafaragók, szakácsok/ szakmákban, vásárlási lehetőséggel.
Esti és egyben záró programunk egy a szállásunkhoz közeli regionális kiskocsmába ért véget, ahol a falakon korabeli paraszti szerszámok mindennapi munkaeszközök, a polcokon nagymamák hamisítatlan kompótjai és korhű edények és tálak tették hangulatossá az esténket, na és a pompás csapolt lengyel sör.
Indulásunk reggelén elköszöntünk remek barátunktól, házigazdánktól, Tadeusz Úrtól a „lublini rádió”-tól, akitől nagyon sokat tanultunk és nagyon megszerettük. A buszon még sokáig beszélgettünk, hogy ilyen messze hazánktól és különösebb magyar kötödés nélkül is milyen választékosan és kitűnően beszéli a nyelvünket. Nagyszívű, bölcs embert
ismertünk meg Tadeusz Rokicki Úr személyében, büszkék lehetünk rá, mi Magyarok, az Isten éltesse sokáig!
Utazásunk végén elmondhatjuk, hogy kitűnő időben tartalmas programokon vettünk részt, kelet Lengyelország eme magyarok által nem túlzottan látogatót régiójában, különösen érdekes volt számunkra, hogy itt is barátságosan fogadtak és új barátokra találtunk.
Köszönjük Lubelski vajdaság, köszönjük Lublin!!!