/2007. augusztus 1 – 7./
Az ez évi „Ismerd meg Lengyelországot”- című program, a délkelet Lengyelországban fekvő Bieszczadyba és környékére vezetett.
Szállásunk Sanok városában a PTTK Turistaházban volt.
Megérkezésünk és a szálláshely elfoglalása után az esti órákban Sanok nevezetességeivel ismerkedtünk meg. Sanok lakossága 40.000 fő, 1339 – től már városi rangot kapott.
A második napon délelőtt a 15 km-re fekvő Lesko városba látogattunk el, / a Leszkó név elég gyakori hazánkban is egyesületünknek is több tagja viseli ezt a vezeték nevet/ ezért is hajtott a kíváncsiság megismerni ezt az apró de nagyon helyes városkát, amelynek a XVI. századi Zsinagóga az egyik fő látványossága, benne jelenleg regionális művészeti galéria található. Felfedeztünk I. világháborús temetőt, amelyben sok az Osztrák-Magyar Monarchiáért elesett magyar katona nyugszik, ezek síremlékére tettünk nemzeti szalagos koszorút, rájuk emlékezve az egyesületünk nevében.
Később folytattuk utunkat a “ Bieszczady tengerének” nevezett Solina tóhoz.
A mesterséges tó fő látványossága a majdnem 100 m magas beton kolosszus azaz a vízierőmű. A vízierőmű betongátján sétálva különleges élmény volt, hogy az egyik oldalon a felduzzasztott óriási víztömeg a másik oldalon a nagy mélységben eredeti medrében lévő folyó látható. A Solina tónál a strand időre tekintettel a csoport tagjai napozással, fürdéssel, vizibiciklizéssel és csónakázással töltötték az időt.
Késő délután még autóbusszal megtekintettük a tó legszebb részét Polanczykot.
Harmadik nap a csoportnak már hajnali 4.00-kor ébresztő volt, hiszen az uti cél az ukrajnai Lviv városa következett. A Lengyel – Ukrán határt Medykánál léptük át, ami két órába telt, ez nem számit itt sok időnek hiszen óriási nagy a személy és teher forgalom. Lviv a XIV. századba kapott városi jogot történelme igen viszontagságos a városnak hol lengyel, litván, osztrák vagy orosz gazdája volt. A XIX. században Galícia központja lett a város, Galícia a volt Lengyelország egyetlen viszonylagos kulturális és politikai függetlenséggel bíró területe. A nagyvárosba érve és találkozva a helyi idegenvezetővel csoportunk első utja a Licsakívi múzeum temetőbe vezetett. A temetőbe lépve fő helyen nagy történelmi lengyel családok különlegesen szép kriptái láthatóak. Sétálva a temetőben az idegenvezetönk még nagyon sok itt nyugvó híres lengyel /költő, fizikus, színész, operaénekes …stb/ személyiségek sirjánál mondot életükről érdekességeket. A temető elkülönitett részében nagyon szépen felújitva monumentális I. és II. világháborus lengyel katonai temető található, aminek a megépítését egészében a lengyel állam finanszirozta.
Később Lviv belvárosával ismerkedtünk a közlekedés egyébként kaotikus állapotokat mutatott, mindenki megy amerre lát alapon, zebra egyáltalán nincs felfestve, aki határozotabb azé az elsőbbség. A belvárosban sétálva láthattuk a csodaszép Operaházat az Örmény Székesegyházat a Szent György templomot a Latin Székesegyházat a Fekete Házat a Városházát és a Régi piactér frissen restaurált házait. Lviv óvárosát egyébként az UNESCO 2001-ben a Világörökség részévé nyilvánította.
Az esti órákban vissza indulva Sanokba a határon 8-órás várakozás eszünkbe jutatta a kelet és a Unios országok közti különbségeket. A hajnali 5-órai szállásra érkezés és a zuhogó eső borította a negyedik napi programot, csak ebéd után indult a csoport szemerkélő esőben a Sanokba létesült Skanzenba. A Népi Építészeti Múzeum nagy élményt jelentett a korhű fatemplomok, a falusi házak azok berendezései, tanyasi iskola a vízimalom…stb a kijáratnál a Spichlerz nevű korcsmában mindenkinek jól esett a meleg tea, kávé és a helybéli étel különlegességek /knysze, biliny, bób és a pierogi/. Este a Biala Góran /Fehér Hegyen/ a csoport közös kolbász sütésen és sörözésen vett részt, sokan táncra is perdültek a vidám esten.
Az ötödik napon a csoport elé a Krasiczyn várkastély és a Bieszczady hegység kapujának nevezett Przemysl városának meglátogatása lett kitűzve. Megérkezéskor mindjárt a várkastély parkjába vezetett utunk, amely lenyűgöző rendezett arborétumi hatást kelt, különleges ősfáival a park közepén tó helyezkedik el benne szép számmal vadkacsák élnek.
A várnak négy bástyája van különlegességei, hogy a bástyák négyféle építészeti módon készültek. A várfal kivül és belül is minden négyzetmétere mitológiai, történelmi, vagy vadász jeleneteket reneszánsz időkből Sgrafitto stílúsban ábrázolják. A csodálatos külső vár, siralmas belső berendezést tartalmaz, sajnos a Sapiechów család az akkori tulajdonosa a várnak nem tudta kimenteni a vár berendezéseit, így a II. világháború végén a szovjetek kirabolták és mindent tönkre tettek, a freskokat lemeszelték, a butorokat, könyvtárakat felgyújtották. Most intenzíven folyik a belső terek, berendezések felújítása 100%-os állami pénzből 2010-ben várható befejezéssel, ekkor érdemes lenne ide vissza látogatni. A lengyel fiatalok előszeretettel választják a csodálatos várkastélyt esküvői ceremoniájuk lebonyolítására is.
Przemysl városában kiemelten a magyar történelmi vonatkozásokat kerestük fel ezért az I. világháborúban itt harcoló több ezer magyar katona tartozkódási helyét a Przemysli erődrendszert néztük meg. Az erődrendszert az Osztrák-Magyar Monarchia idején /1853-1877/ között épült, a külső gyűrű kerülete 45 km hosszú volt és 17 főbb erődítményből állt. Uttalan utakon érkeztünk meg buszunkkal a VIII. számu erődhőz, amely ma múzeumként szolgál. Ez az erőd maradt fenn legjobb állapotában és itt gyűjtötték össze a harcmezőn és a védelmi erődrendszer területén fellelt összes fegyvereket, lőszereket és mindenféle katonai tartózékokat, ezeket az erőd helységeiben természet közelien állítják ki.
Az I. világháborúban magyar katonák ezrei haltak hősi halált a Przemysl erőd orosz ostromakor, köztük olyan ismert személyek, mint Gyóni Géza emlékükre állítottak a város temetőjének külön parcellájában egy márvány emlékművet. Az egyesületünk tagjai rájuk emlékezve magyar nemeti szinű szalaggal átkötött koszorút helyeztek el az emlékművön a magyar himnuszt énekelve.
A hatodik napon a Bieszczady Nemzeti Park megismerését vettük a napi programunkba. Autóbuszunk szép üde zöld hegyekkel borított tájon haladt egésszen a 882m magason fekvő Przelecz Wyzna elnevezésű kis turista pihenő helyhez, amely a csoportunk egyik felének / könnyebb ut/ a gyalog turánk kiindulópontja. A busz a csoport másik felével tovább indult az alacsonyabban fekvő / hosszabb, nehezebb ut/ Brzegi Górne nevű kiinduló ponthoz. A gyalogtúra célja mindkét csoportnak a 1228m magassan fekvő Polonina Wetlinska elnevezésű hegycsúcsra vezetett. A gyalogtúránk elég meredeken felfelé mezőkön és erdőségeken át vezetett, a táj a Bieszczadyra jellemzően vadregényes, tiszta, érintetlen, turisták által nem szemetelt, rendezett képet mutatott. A hegycsúcsra érve vidáman üdvözölte egymást a két csoport és egymásnak heves élménybeszámolot tartott a gyalogtúra alatt szerzett élményeiről. A hegycsúcsról nézve gyönyörű panoráma tárúlt elénk minden irányba, a természet élénk zöld szine dominált, mezők, legelők, erdők pompáztak amerre csak a szem ellát, mellettünk tőllünk keletre a Tarnica nevű hegycsúcs / 1350m/, amely a Bieszczady legmagassabb pontja. A hegyről vissza érve a kiinduló ponthoz, autóbuszunkkal folytattuk a kirándulást a hegyekben megálltunk az ismert Ustrzyki Górne –ba ahonnan szintén sok szép gyalogtúra vezetett a festői hegyek közzé. Czarnat és Ustrzyki Dolnét érintve érkeztünk meg vacsora időre a szállásunkra Sanokba.
A hetedik napon reggeli után jó időben, teli élményekkel indult haza a csoportunk Békéscsabára, ahová este 6-órára rendben meg is érkeztünk.