A magyar – lengyel barátság napja alkalmából 2024.03.25-én egyesületünk karöltve a Békés MJV Lengyel Nemzetiségi Önkormányzatával ünnepséget rendezett a Csabagyöngye Kulturális Központ panoráma termében. Az ünnepségen Leszkó Malgorzata a Békéscsaba Megyei Jogú Város Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat elnöke köszöntötte a megjelent vendégeket. Leszkó Malgorzata köszöntőjében kitért rá, hogy országaink államfői a közelmúltban tanácskoztak, hiszen a hivatalos ünnepnap március 23-án van.
Ezt követően átadta a szót Huszárné Nagy Zsuzsannának a mlbke elnökhelyettesének, aki röviden ismertette a két nép közel 1100 éves baráti kapcsolatát a közös történelmi pontokon keresztül.
A program folytatásaként Rázga Józsefné vezényletével a Chopin kórus színvonalas előadásában hallhattunk lengyel és magyar népi műveket.
A koncert után sor került „Jagelló Izabella és családja” c. kiállításunk megnyitására, ami a Budapesti Lengyel Kutatóintézet és Múzeum jóvoltából jött létre. Leszkó Pál a mlbke elnöke elmondta, hogy a kiállítás méltó emléket állít sorsunk és közös történelmünk egyik kiemelkedő alakjának, Jagelló Izabellának, aki I. (öreg) Zsigmond lengyel király és Bona Sforza elsőszülött lányaként született Krakkóban 1519-ben. 1539-ben ment feleségül Szapolyai János magyar királyhoz. Házasságukból egy fiú született, aki később Erdély első fejedelme lett János Zsigmond személyében.
Szapolyai János a Habsburgokkal kötött 1538. évi szerződés szerint Izabella és János leszármazottai nem tarthattak igényt a magyar koronára így Szapolyai halála után Habsburg Ferdinánd lett volna Magyarország királya, de a Habsburg ellenes magyar nemesség Izabella fiát választotta a királynak (de nem koronázták meg), Izabellát pedig régensnek. A hírek hallatára Ferdinánd Buda ellen vonult, hogy a váradi béke értelmében átvegye az egész ország feletti uralmat. A vár védői, benne Izabellával és a kis Jánossal sokáig kitartottak, míg 1541-ben megjelent Szulejmán szultán csapataival, aki még a Szapolyainak tett ígéretére hivatkozva – miszerint Ferdinánddal szemben megvédi – elfoglalta Budát. A királynő rendkívül nehéz helyzetbe került. Az ország három részre szakadt, a szultán kiűzte őt Budáról, viszont a keleti országrészt és Erdélyt meghagyta számára. Az elkövetkező években Izabella és a fia Erdélyben telepedett le, amelyet a szultán János Zsigmondnak, mint „fogadott fiának” adományozott. Izabella lett a régens, az igazi hatalmat azonban Fráter György, Nagyvárad püspöke gyakorolta. A királynő politikája az Oszmán Birodalom és Ausztria között lavírozott. Izabella és fia Gyulafehérváron rendezkedett be, ahol udvarát igyekezett krakkói mintára kiépíteni. Az évtized vége felé Fráter György Habsburg pártivá vált, egyre inkább úgy vélte, hogy Ferdinánd jogara alatt egyesíthető a két országrész és kiűzhető a török. Ennek akadálya az Erdélyhez egyre inkább ragaszkodó Izabella volt. Fráter tevékenységének köszönhetően végül 1551-ben sikerült a királynőt rávenni a távozásra, aki ettől kezdve fiával együtt közel hat éven keresztül Lengyelországban élt. A szultán rossz néven vette Erdély Habsburg megszállását ezért az ostromok helyett az erdélyi nemességet próbálta meggyőzni Izabelláék visszahívásáról, végül 1556-ban elérte célját: Izabellát és János Zsigmondot visszahívták Erdélybe. Izabelláék visszatérésének és országszervező munkájának óriási jelentősége volt Erdély jövője szempontjából. Ekkor alakult ki a fejedelemség politikai berendezkedése. A királynő 1559-ben bekövetkezett halála után három évre rá János Zsigmond vette át az irányítást Erdély felett. Halála előtt egy évvel fejedelemmé választották. Erdély első fejedelme tehát anyai ágon lengyel, sőt a Lengyelországban töltött éveinek köszönhetően lengyel műveltséggel is rendelkező államférfi volt. Uralkodása drámai egyensúlyozás volt az Oszmán Birodalom és a Habsburgok között. János 1572-ben hunyt el leszármazottak nélkül, utóda Báthory István lett, akit pedig nem sokkal később lengyel királlyá is választottak.
Rendezvényünk jó hangulatú, kötetlen beszélgetéssel zárult.